A könyv nyitányán rengeteg múlik. Nagyjából olyan, mint amikor egy dal első hangjaiból már tudjuk, hogy meg akarjuk hallgatni vagy sem. Az olvasók általában úgy választanak könyvet, hogy először megnézik a borítót, ha az tetszik nekik, akkor elolvassák a fülszöveget, majd jöhet az első bekezdés, hogy lássák, felkelti-e a történet az érdeklődésüket. Ha ez nem elég ütős, akkor nem fogják megvenni a könyvet. Les Edgerton: Hooked: Write Fiction That Grabs Readers At Page One című könyvében többek között ezt a négy kezdést nem ajánlja a történet elkezdéséhez.
Álommal
Soha ne kezdd úgy, hogy cselekménybe csöppen az olvasó, aztán kiderül, hogy a főhős csak álmodta az egészet. Mélységes csalódást okozol az olvasónak. Ugyanígy, emiatt ne fejezz be úgy könyvet, hogy minden, ami történt benne, csak egy szereplő álma volt, hacsak nem szeretnéd, hogy random dühös idegenek megdobáljanak Lego katonákkal, mert átverve érzik magukat a könyv elolvasása után.
Csörgő ébresztőórával
Ne kezdd úgy a könyvet, hogy a főhős épp az ébresztőóra csörgésére ébred, vagy valaki felrázza álmából, esetleg egy cuki madárka csiripel az ablakában, hogy arról már ne is beszéljünk, amikor a reggeli napsugár simogatja az arcát. Ez ugyanis arra utal az olvasónak, hogy valószínűleg kénytelen lesz végigolvasni, ahogy a szereplő felkel, reggelizik, köszönti a gyerekeit ésatöbbi. Feldereng előtte, hogy órák is eltelhetnek az életéből, mire megérkezik a könyv a cselekményhez. Órák, amiket nem akar elpazarolni.
Az egyetlen rosszabb dolog az ébresztőóránál, amikor a szereplő kinyúl, lecsapja és megjegyzi magában, hogy “Elkéstem!” Ettől minden intelligens olvasó ideges lesz, mert milyen ember az, aki úgy állítja be az ébresztőjét, hogy az későn csörögjön, majd még meg is lepődik rajta, hogy el fog késni.
Túl kevés párbeszéd
Riasztó az olvasók számára, ha nincs az első pár oldalon párbeszéd. Felrémlik előttük, hogy oldalakon keresztül leírást leírás után kell olvasniuk, vagy hogy csak monologizálásból fog állni az egész könyv, és már teszik is vissza a polcra. Azaz úgy érzik, hogy csak unatkoznának a könyv olvasása közben.
Párbeszéddel kezdés
Eléggé elterjedt és népszerű volt régen, hogy párbeszéddel indították a történetet – a Tom Sawyer kalandjaiban milyen jó is volt az! -, de mára erőltetetté vált. Az a baj bele, hogy az olvasó még semmit sem tud a szereplőkről, ami azt jelenti, hogy ahogy sorról-sorra olvassa a párbeszédet, fogalma sincs, hogy ki beszél, kihez beszél és egyáltalán, miről van szó. Emiatt egy kicsit előre kell lapoznia a könyvben, hogy értelmet nyerjen a párbeszéd, majd mikor képbe kerül, vissza kell mennie a párbeszédhez, hogy kontextusba tudja helyezni. Nem akarhatod, hogy úgy érezze, vesztegeti az idejét. A cél az, hogy elég információval lásd el az olvasót ahhoz, hogy ne kelljen megállnia és töprengenie azon, hogy mi történik a történetben. Ezzel csak megakasztanád abban, hogy elmerüljön teljesen az általad létrehozott világban.
Előadó
