Recept a szellemi táplálékok szakácskönyvébe

Egy rossz hírrel kell kezdenem. Sokan lesznek, akik már ezen a ponton megharagszanak rám, de nem baj, mert alátámasztja majd, amit mondani fogok.

Ha nem vagy olvasott ember, nem leszel jó író. Soha. Ahhoz, hogy jól tudj írni, ahhoz olvasottnak kell lenned. Két oka is van ennek. Jó. Legalább kettő.

Az egyik a szókincs. Bármiről is szeretnél írni, szükséged lesz rá, hogy annak a területnek a szakmai szókincsén túl az általános szókincsed is gazdag legyen, hogy láttatni tudd az olvasóval, amiről írsz, éreznie kell, hogy amit leírtál, az valóságos, tudnia kell, hogy amit írsz, az valós. Ezt a szókincs fogja biztosítani.
A másik a műveltség. Ahhoz, hogy egy adott területről szakkönyvet, vagy akár szépirodalmat írj, rengeteg dologgal tisztában kell lenned. A műveltség azt jelenti, hogy képben vagy több területet illetően. Olvastál róla, tudsz róla – akár kapásból – beszélni, írni, el tudod képzelni. Tudsz erről a témáról társalogni, nem felszínesen, hanem mélységeit illetően is beszélni, akár olyan emberrel is, aki a téma szakértője. Értelmes kérdéseket tudsz feltenni neki. Tudod, hogy kik a terület mérvadó gondolkodói. Nagyjából ez a műveltséged lényege.

Műveltség és szókincs többnyire kéz a kézben járnak. Az olvasottság és a szókincs mellett azonban még lazán lehetsz egy félművelt szakbarbár.

Mert ha nem élted át, amiről olvastál, ha egész életedben csak a létezés szakácskönyvét bújtad, de sosem kóstoltál meg semmi különlegesen finomat az élet kínálta ízorgiából, akkor is hiányos lesz a történet. Nem fogod tudni beletenni az élet sóját és fűszerét. Nem tudod majd életszerűvé tenni, amiről beszélsz. Rideg lesz, steril, de attól még lehet nagyon szakmai. De ami biztos: nem lesz benne erő, unalmasnak fogják találni az olvasók.

Aki pedig nem szokott írni, nem gyakorlott a szavak használatában, nem mer írásban megnyilatkozni, szintén nehezen képzelhető el, hogy jó író legyen. Bármit csinálsz, gyakorlat kell hozzá.

Amikor a kislányom életében először lakkozta ki a körmét, még az ujja hegyét is bekente. Mindössze talán kétéves volt, de nagyon élvezte a dolgot. Természetesen belejött, és most, hogy már lassan 15 éves, csodálatosan szépen tud körmöt lakkozni. Mert gyakorolta. Ide itthonra nagyon jó, de ez a tudás még kevés volna egy nemzetközi körmös versenyen. Az olyasmi, mint a körömfestés, egyszerű dolog, de még ezt is lehet művészien csinálni. Az unokahúgom egész freskókat, rajzfilmjeleneteket és csendéleteket tud festeni körömre. Ő már annyit gyakorolt. Na, ő már nyer versenyeket is. Egyébként a körömfestő művésznő is úgy kezdte, hogy összekente az ujja hegyét, amikor kétéves volt, csak nem adta fel a gyakorlást!

Ez a nagyon egyszerű példa igaz az írásra is. Ha jó voltál fogalmazásból nyolcadikig, aztán azóta nem írtál, akkor ugyan benne van a bugi az ujjaidban, de nincs benne gyakorlatod. Írnod kell, hogy előjöjjön. Azt tapasztalom, hogy aki egész életében nem, vagy csak keveset írt, annak hosszú gyakorlás lesz, mire tényleg menni fog. Ezt pedig ma, a XXI. században, amikor egy fingós Facebook poszttal ezrek tetszését lehet elnyerni, ugyanakkor egyre kevesebben olvasnak, nem túl könnyű kivárni. Ezért használok ebben a fejezetben én magam is szlenget és hétköznapi kifejezéseket. Ami túl míves, azt nem értik. Legtöbben érdeklődés hiányában abbahagyják. Nem jön a tanító néni, vagy anyuka, esetleg a barátnő, aki megdicsérne téged. Lehet viszont, hogy jönnek lankasztók, akik jól leértékelnek és elveszik a kedved. A dicséret nélkül nincs meg igazán a motiváció. Igazán jóvá érni pedig csak gyakorlás útján lehet. Nincs másik út.

Mit tegyetek, hogy legyen dicséret?

Ezt a régi nagy írók jól tudták. Ők ugyanis leveleztek egymással. Játszottak, versengtek, és ezzel fejlődtek. A haláluk után sokuk levelezését önálló kötetben adták ki, mert annyi értéket tartalmaztak ezek a magáncélra szánt írások. Mi volna, ha találnál te is valakit, akivel lehet levelezni? Akivel megoszthatjátok egymással a gondolataitokat? Lehet, hogy ma már nem lesz belőle kötet, de ez egyáltalán nem baj. Ezek ugyanis nem az öröklétnek szólnak, hanem a percnek, és bátran elveszhetnek a bitek hálójában valahol a nagy virtuális térben. Nem számít. Az számít igazán, hogy te fejlődj általa.

Én jó tollú barátaimmal nagyon sokszor játszom valamilyen írásos kihívást. Versben beszélgetünk, amik igazából ócska kis klapanciák csupán, de mi jól szórakozunk. (Tudod mit jelent a klapancia szó? Ha egy ilyet használsz a szövegben úgy, hogy nem magyarázod, akkor az olvasód el fogja veszteni a fonalat. Ha nem tudtad a jelentését és én nem mondanám el, itt veszítenénk el egymást! A klapancia kínrímet, rossz verset, erőltetett verselést jelent.) Eszperente nyelven beszélgetünk (csupa e betűs szóval), vagy betiltunk egy szót, amit nem szabad kimondani. Ezek a játékok amellett, hogy a verbális embert szórakoztatják, fejlesztik is az íráskészségedet is.

Nincs könnyű dolgom, mert nem tudom, hogy te milyen könyvet írnál.

Szakkönyvet?
Esetleg egy klassz regényt, amit le se tudok majd tenni a strandon, ha süttetem a hasam a nappal? Vagy fantasy, sci-fi, krimi, esetleg horror a műfaja? Szerelmes lesz, talán tele vad erotikával?
Egy nehéz, téli estékre való novelláskötetet, amit forró teát kortyolva, a kedvenc puha plédembe burkolva kéne olvasnom?
Esetleg verseket írsz?
Mesét, amit a gyerekemnek szánnál?

Olyan tanácsokat kellene kapnod tőlem, amit minden esetben használni tudsz. Pedig csak egy tárgy közös: a könyv. Ami csak betűk halmaza, digitális jelek, esetleg papír elegye. De nem az teszi értékessé, hanem a tartalma. És az, hogy akiknek szól, az olvasók, nos, ők többé válnak azáltal, hogy olvasnak téged. Alázatos feladat ez, bármerről nézzük.

Semmi köze nincs egy a csirketenyésztés rejtelmeiről írt szakkönyvnek egy hároméveseknek szóló meséhez. Vagy mégis van? Ez a nehéz próbatétel nekem – megtalálni a közös nevezőt.

Ráadásul azt sem tudom, hogy a könyv többi fejezete pontosan mit rejt majd – képzeld, lehet, hogy én valami mást mondok majd, mint egy másik szakértő. Én így gondolom, így tapasztaltam, ő meg amúgy. Ezért arra kérlek, hogy semelyikünknek ne higgy. Ne vedd készpénznek a szavainkat, hanem keresd meg a saját igazságodat! Ami neked igaz, az lesz igaz. Minden más csak vélemény.

Az is lényeges, hogy amiket itt leírok, általános igazságok. Szinte minden tézisre találtam ellenpéldát is, de sokkal több jó példát, tehát igazítsd magadhoz, amiket tőlem hallasz. A saját habitusodhoz, a saját jellemedhez, a saját gondolataidhoz. Tudok adni nézőpontokat, segítséget, de magadra találnod neked kell. A megvalósítás a te feladatod marad.

De az élet szakácskönyve is olyan, mint nagyanyádé. A szellemi táplálék is ugyanúgy ízlés dolga, mint az ételek. Ha te vagy a szerző, egyedi lesz a recepted. Mindig van benne egy olyan összetevő, amit nem lehet majd soha leutánozni, amit csak ő, csak az eredeti tudott pont olyanra csinálni. Amit a sírba is magaddal viszel. Az én drága keresztanyám a tarkedlisütés¹tudományát vitte magával. Félre ne érts, megvan a recept – meg is osztom veled –, sőt az ezer éves sütő is, amiben csinálni szokta. De nem lesz olyan! Hiába láttam százszor, ahogy csinálja, hiába mutatta lépésről lépésre. Jó, de nem olyan! Hiába figyelsz az arányokra… Ráfoghatja bárki a vízre, a hegyi levegőre, vagy a kézzel rakott búbos kemencére. Soha nem fogod tudni ugyanúgy. A jó hír, hogy nem is kell.

Ha gyakorlod a gazdag és tápláló szellemi táplálék készítését, akkor majd azok, akik a te nyomdokaidba lépnek, majd ők fogják keresni a titkos összetevőt, amit csak te tudtál. Legyen meg a te életedhez, a te műveidhez a te saját szakácskönyved.

Hírnév és siker

Egy könyvet bárki el tud adni, ha érdekes címet ad neki és jó a borító. A második könyv sikere az elsőhöz képest mutatja meg igazán, hogy jó vagy-e? Akinek vannak törzsolvasói, az tud írni. Lehet, hogy nem irodalmi igényességgel, de hogy az olvasói nyelvét beszéli, az biztos!

Sikerlista könyvíróknak – a helyes sorrend

Mielőtt az egészbe belefognál, gondold át, hogy kinek beszélsz te? (Ez a tréningem címe is, a www.szeretetmarketing.huoldalon meg tudod nézni az aktuális időpontokat) – ezzel meghatározod a célcsoportot. Nem könnyű, de meg lehet tanulni. Ha már kész a könyved, akkor is ezzel kell kezdeni.
Tervezd meg a könyvet, ahogy azt tanultad! Írj! (Erről nem ez a fejezet szól.)
Miközben készül a könyved, folyamatosan kommunikálj, mégpedig sokat. Mindenféle csatornán, amit csak elérsz. Instán, például #keszulakonyvem #konyvcime #alkotok, stb. hashtagekkel, Facebookon tegyél fel posztokat, képeket, rövid szösszeneteket, sőt saját írói blogot is indíthatsz és oda is tehetsz fel írásokat, részleteket, vagy olyan kiegészítéseket, ami a könyvből kimaradt. Építs közösséget. Ha úgy tetszik, gyűjts rajongókat.
Mindenképp mutasd meg, hogy az alkotás folyamatában vagy.
Kérj segítséget az olvasóktól az íráshoz – még akkor is, ha nincs rá szükséged. Az emberek imádnak segíteni egy írónak, úgy fogják érezni, hogy ők is benne vannak egy kicsit a születendő műben, és végül megvásárolják azt.
Kérj tényleges segítséget ahhoz, amit nem örömmel csinálsz a könyvírás és eladás folyamatában. Nem kell mindent egyedül csinálni, még akkor sem, ha egyébként meg lehet tanulni. Azt csináld, ami örömedre van, a többit szervezd ki. Nem tökéletes a helyesírásod? Ott a korrektor. Rondán szerkesztesz? Ott a tördelő. Bénák az illusztrációid? Ott az illusztrátor, vagy a fotóügynökség. Utálsz hirdetésekkel bajlódni? Ott a marketinges ügynökségnél a PPC szakember. A sort folytathatom estig. A lényeg, hogy azt csináld, amit örömmel csinálsz.
Árazz jól! Sok könyv azon bukik meg, hogy túl drága, vagy túl olcsó. Ha szeretnél ebben segítséget kapni, akkor keresd meg Himer Csillát. Ő nemcsak abban segít, hogy árazni tudj, hanem abban is, hogy elhidd: el tudod adni annyiért a könyvedet. Sokaknak van olyan hit a fejükben, ami meggátolja az eladást. A „Tőlem nem vesz senki”, vagy a „Rám úgy sem kíváncsiak” elmevírusok bizony útját állhatják egy, a pénztárcában megmutatkozó sikernek.
Járj utána, hogy legálisan értékesíts! Erre számos mód van, kisvállalkozóként, cégben, vagy megbízási szerződéssel honoráriumként kivett formában – egyeztess erről egy könyvelővel.
Ismerd a jogaidat! Az írásod védelem alatt áll, mert te vagy a szerzője. Nem lophatsz senkitől, de idézned azonban lehet, ha a szabályait megtartod. Ugyanez igaz a képekre. Nem használhatsz nem jogtiszta képeket sem a borítón, sem a könyv belsejében. Ha társszerzővel dolgozol, szerződjetek, hogy tisztázottak legyenek a jogok. A jogi témában az is fontos, hogy megfelelő formában tárold a vásárlói adatokat. Nézz utána, mit is jelent pontosan ez a nagyon fontos jel: ©!
Mutassátok be egymást más írókkal egymás blogján. Lehet itt hármas cseréket, vagy négyes cseréket is csinálni, mert minél többfelől írnak rólad, mutatnak be, annál ismertebbé válsz. (Azok az emberek, akik olvasnak, nem csak egy könyvet vesznek, tehát ne parázz azon, hogy majd a másik író elviszi a tieidet – neked se csak egy könyv van a polcodon, ugye?)
Érd el, hogy valamilyen magazinban jelenjen meg cikked – elég online –, és ezt kommunikáld minél szélesebb körben. (Ehhez én a könyv végén konkrét segítséget is adok!) Ha szakkönyvet írsz, akkor ez legyen szaklap! (Önismereti, spirituális, női témák szerzőinek a Harmonet szaklap!)
Érd el, hogy feliratkozzanak a könyved megjelenési értesítőjére, vagy akár rendeljék is elő! Ez utóbbival vigyázz, ha késik a kiadás dátuma, abból arcvesztés lehet. Inkább akkor tedd ki az előrendelési formot, ha már nyomdakész a kiadványod! (Vagy ha e-book, akkor éppen nyomdába is mehetne.)
Hirdess ésszel! A hirdetés szakma, csináld egy profival! (Legalább az elején.) Rengeteg pénzt égethetsz el azzal, hogy rosszul hirdetsz! A hirdetésre sokan nem akarnak pénzt szánni, pedig nem lehet kikerülni, sőt nem is érdemes. A jól elköltött pénzből több bevételhez jutsz.
Íróként a neved a márka. Amikor te íróvá válsz, akkor mindig kongruensnek, vagyis kommunikációdban önmagaddal és a műveiddel összeillőnek kell maradnod. Ha például ezoterikus regényt írsz, a szeretetteljességről tanítasz, akkor nem jön ki jól, ha habzó szájjal szidod a politikát, vagy ha politikai tudományos témában publikálsz, ne tegyél ki olyan dolgokat magadról, ami a tudományos tézisek ellen szól, kivétel, ha épp ezt kutatod.
Amikor a neved a márka, az arculatod, amiről írsz, olyan helyekre és eseményekre kell menned, amit a célcsoportod látogat. Nem, nem lehet kibújni, pláne az elején. El kell menned a könyvbemutatókra, el kell menned a társasági eseményekre, vacsorákra és rendezvényekre. Be kell mutatkoznod íróként – de nem! Ne legyen nálad minden pillanatban egy könyv, hogy bárkinek dedikálhasd! Vegyék meg a könyvedet, ha érdekli őket. (Az urológus sem járkál végbéltükörrel bálba!) Ha szakkönyvet írsz, akkor menj szakmai eseményekre, ha regényt, akkor az olvasóid közé, ha ezoterikus művet, ott a helyed például az Everness fesztiválon, ha mesét, akkor menned kell óvodásoknak szóló családi napokra. Ezeket – pláne az elején – te kezdeményezed ugyan, de mindig azt a hatást kell elérned, hogy mindenki azt higgye: meghívtak, mert emeled az esemény színvonalát.
Folyamatosan kontrolláld a könyved fogyását, ha print kiadvány, tedd be minél több helyre, hogy meg lehessen vásárolni – valószínűleg te fogod eladni a legtöbbet, de a hírneved szempontjából jó, ha azt tudod mondani: minden nagy könyvesboltban kapható.
Néha random dedikálj egy könyvet, hagyd valahol olyan helyen, ahol rajongóid járnak, és tedd ki a közösségi oldalakra, hogy hol hagytad. Kérd meg a megtalálót, hogy posztolja egy általad javasolt hashtag használatával. Csinálj mindenféle PR akciókat a könyveddel, találj ki vicces dolgokat és ezeket tedd ki az oldaladra.
Néha érdemes olyan közösségi posztokat is kiemelni, ami nem értékesít, csak a hírnevedet erősíti. Egy jól sikerült fotó, egy neves lap interjúja veled, vagy valamilyen jópofa kontextusban készült kép, amin derülhet az olvasó, jót tesz a márkádnak. Erre is költs néha valamennyit.
Mutatkozz olyan társaságban, amelyik számít a célcsoportod számára – használjátok egymás hírnevét.
Mindig azonnal likvidáld azokat, akik csak károgni és leszólni jöttek. Ezekre az emberekre nincs szükséged. ÁLLJ! Aki mondjuk arra panaszkodik, hogy nyomdahibás könyvet kapott, azt nehogy kidobd – küldj neki másik példányt, dedikálva. A reális kritika, vagy a panasz mindig kezelendő. Ha viszont valaki nem vevő, nem is lesz, de keselyűként, vagy vámpírként viselkedik, rá nincs szükséged! Rontsa a levegőt máshol. Ne vitázz trollokkal! Soha. Minél nagyobb a hírneved, annál több lesz a rosszakaród. Ezt fogadd el statisztikai tényként és ne is tekints rá ennél több érzelemmel. Nem könnyű, de bele lehet jönni.
A hírnév eléréséhez nem lehet megúszni, hogy széles körben ismertté tedd magad. Nem, nem lesz egy „csodálatos menedzser”, aki majd megteszi helyetted, és híressé tesz. Legenda az introvertált író, akit felfedeztek és híressé tettek. Ha megnézed az életrajzokat, minden egyes szerző keményen küzdött azért, hogy elismert lett.

Azonban van egy játszma. Az introvertáltak figyelemelnyerési technikája. Ez akkor fog működni, ha már valaki népszerű. Elhallgat és várják, hogy mit fog mondani. És a megfelelő pillanatban megszólal egy kicsit – és félbehagyja a mondatot. És várják a folytatást. És újra megszólal. És a figyelem fokozódik. És nagyon szerénynek tűnik, nagyon elérhetetlennek és nagyon elvonultnak, de az egész egy játszma, hogy érdekesnek és titokzatosnak tűnjön. Ez nemcsak íróknál, de introvertált barátaidnál is megfigyelhető. Ne keverd ezt össze a nem létező csodával, a visszahúzódó, de mégis híres író legendájával, mert nincs olyan. És ez csak annál működik, akinek a természetéből fakad.
Fogadd el, ha kapsz valamit! Mindegy, mi az. Egy tábla csoki, egy jó szó, egy Lamborgini… na, jó, nem valószínű, hogy valaki hozzád vág egy Lambot csak úgy.
De az olvasó hálás. És a háláját megpróbálja mindenféle formában kifejezni. Ha megtudja, hogy gyűjtöd az ásványokat, a plüssmalacokat, vagy a StarWars figurákat, akkor ásványokat, plüssmalacokat és figurákat fog hozni neked és boldoggá teszi, ha az övé is a te gyűjteményed része lesz. Ez az ő hálája azért, mert többet adtál neki, mint te gondolod. Jobbá tetted az életét és ezt akarja viszonozni neked. Szóval fogadd el, amit kapsz, és szeretni fognak. Sokat jelenthet, ha küldesz egy fotót a kis ajándékkal, hogy X-nek köszönöm, hogy ezzel a csinos darabbal gazdagította a gyűjteményemet.
A legszigorúbban tilos az olvasókról negatívan nyilatkoznod. Lehet, hogy olyan témáról írtál, amit a legegyszerűbb tekintetű köznép olvas, és az is lehet, hogy te nem azon a szinten vagy, mint ők. Egyetlen olyan negatív nyilatkozat, ami véletlen kipattan, és bizonyíthatóan tőled származik, szétveri a nagy gonddal felépített hírnevedet. Az olvasót szeretjük. Még akkor is, ha némelyik, akivel összehoz a sors, kiborítóan sötét, rémesen idegesítő, vagy undorítóan kritikus.
TUDD: Az olvasó soha nem azt olvassa, amit te írtál! Az olvasó azt kapja, ami a te szavaid hatására a lelkében lejátszódik. Ahogy kikerül egy mű a kezedből, legyen az bármi is, önálló életre kel. Lesz, aki félreérti. Lesz, aki félre is magyarázza. Lesz, aki haragudni kezd rád miatta. Lesz, aki azt gondolja majd, hogy te magadról írtál, és mondjuk részvétet kíván, mert a regényedben a főhősnek meghalt az anyja, vagy mert a szakkönyvedben írtál egy cégről, aki csődbe ment. Azt fogja hinni, te vagy az, de nem baj.
Agatha Christie mondta, hogy a kommunikációval az a baj, hogy az egyik arra emlékszik, amit mondani akart, a másik meg arra, amit hallani vélt. Ezt a mondást tedd ki a fejed fölé, ha gyakori az, hogy mást értenek, mint amit írtál.
Ez csak akkor történik meg, ha amit írtál, jó. Az unalmas, érdektelen, langyos víz irományok semmilyen érzelmet nem váltanak ki, így együttérzést, dühöt, szeretetet sem. Ha nem értenek félre sosem és nincs haragosod emiatt, akkor az, amit írtál, rossz. (Lehet, hogy el sem olvasták, csak megvették? Lehet, hogy már a második oldalnál eldobták?)
Kérdezz! Ismerd meg minél jobban az olvasók véleményét. A filmsorozatok írói azt csinálják, hogy elindítanak egy sorozatot. Ha működik, akkor kikérdezik a rajongókat, hogy szerintük hogy fog folytatódni, mi a mese iránya. Amire a legtöbben gondolnak, abba az irányba viszik a történetet, persze némi csavarral, hogy ne legyen kopott klisé belőle. És gyakran ettől döglik ám be egy sorozat. Szóval ezt nagyon nehéz jól csinálni, hogy épp annyira hasson egy vélemény, amennyire kell. Ez is olyasmi, ami gyakorlás dolga. A profik is mellényúlnak néha. Egy vélemény mindig csak egy vélemény marad. Száz ember véleménye már közvélekedés. Ezért nem szabad soha egyetlen vélemény alapján cselekedni.
Az emberek imádják a múltat és az ismétlést. Ezt bátran megadhatod nekik. Imádnak műveltnek tűnni, idézni tőled. Engedd, sőt támogasd, hogy tehessék. Írj idézeteket magadtól, és engedd, hogy megosszák.
Az őszinte szó értékes. Ha kiborulsz valamitől – előfordulhat azért, nos, bátran mondd el. Az, ami túl csillogó, mindig gyanús. A tibeti szerzetesek a csodaszép mandalákon mindig szándékosan vétenek egy apró hibát. Azt mondják, csak Istennek van joga tökéletesnek lenni. A szőnyegszövő perzsa asszonyok munkájába is mindig kerül egy apró eltérés – ebből is látszik, hogy kézi. Ugyanezt mondják: Csak isten tökéletes, az ember gyarló. Ezt azért kell tudnod, mert iszonyú teher a hírnévben, hogy tökéletesnek akarunk látszani, félve attól, hogy mit mondanak mások. Légy őszinte, ez értékesebb, mint a felvett máz.
Művelődj! Mutasd meg, te mit olvasol. Színház, mozi, újság, szakrendezvény, könyvek olvasása. Ezek olyan dolgok, amelyekre szükséged van és mutasd is meg, hogy csinálod. Összebeszélhetsz más írókkal, hogy kommunikáljatok egymásról. Könyvet cseréltetek és mindenki olvassa a másikét, majd akár ír is róla. Ezek nagyon jól működnek.
Végezetül pedig a jó példa, amit mutatsz, hatni fog. Amikor te mutatod, hogy írni jó, olvasni menő, akkor növeled az olvasó emberek számát. Minden író felelőssége, hogy legalább egy olyan embernek kedvet csináljon az olvasáshoz, aki addig nem olvasott.

Mitől lesz valaki híres és sikeres? Mindegy, hogy a csirketenyésztési kézikönyvvel, regénnyel, vagy mesével – a siker ismérvei az írók esetében azonosak.

Legfeljebb a siker fokmérője lesz más. A csirketenyésztési kézikönyvből lehet, hogy direktben nem fog meggazdagodni, még akkor sem, ha minden hazai szakember megveszi a könyvét, mert fizikailag kevesen vannak hozzá, hogy ez egy bevételt teremtő vállalkozás legyen – mégis eredményes lesz, mert szakmai hírnevét öregbíti. Lesz majd, aki vitázni fog vele, lesz, aki teljes mértékben egyetért, mindenesetre a szakmai konferenciákon biztosan meghívott előadó lehet, és tanácsai aranyat érnek majd. Vagyis a bevétel nem a könyvön keletkezik. A könyv csak hírnevet csinál.

Máshogy van egy regény írója – pláne a magyar piacon!

Regényíróként nem a szakmai hírnév az első – mégsem lehet megúszni. Ma, Magyarországon a híres írók könyveit szinte azonnal megveszik az olvasók. Kijön a könyv és mennek megvenni, lehetőleg a bemutatóra, vagy ha ott nem, akkor a könyvesboltban. Tele van a könyvbemutatójuk rajongókkal. Nagyon sikeresek, egy-egy könyvüket egyszeri nyomásban néhány 10.000 példányban adják ki. Ez lesz Magyarországon az a tétel, ami várhatóan elfogy. Az utánnyomások általában három-ötezer példányosak, ha van rájuk igény. Ezeket a könyveket, ha már bent van a könyv az előkészítő fázisban a kiadónál, elő is lehet rendelni. Az előrendelések számából a kiadó becsülni tudja a fogyást.

Előre le vannak szerződve a kiadóval, vagy ha saját kiadójuk van, akkor megvan a terv, hogy mikor jön ki az új kötetük, az időpontokat be kell tartaniuk. Konzultálnak a kiadójukkal, a témákban egyeztetnek velük, tudatosan írnak, és nagyon jól ismerik a vásárlóik olvasási szokásait.

Neveket írok, akik ebben az élmezőnyben vannak, de nem célom mindenkit említeni (nem is lehetne), sem pedig a teljes stílus és trend bemutatása. A hírnév titkait vizsgáljuk most.

Nézzük a regényírásban menőket, a ponyva és a szépirodalom mezsgyéjén a legnépszerűbbeket:
Fejős Éva, Péterfy-Novák Éva, Molnár Éva, akit Vavyan Fable-ként ismerhettek (hű, most látom, mindenki Éva itt?) Leslie L. Lawrence (Lőrincz L. László), Vass Virág, Frei Tamás, Oravecz Nóra könyveiről beszélek. A lista nyilván véletlenszerű, se nem teljes, se nem sorrendi, hiszen attól függ, ki mit írt éppen, hogy hol áll a kiadványa a bestsellereket mutató polcon a boltban.

A fenti sorból Fejős Éva (Erawan Kiadó) és Vavyan Fable (Fabyen kiadó), akinek saját kiadója van, a többiek általában valamelyik nagy kiadóvállalatnál adják ki a könyveiket. (Többség a legnagyobb kiadónál van, a Librinél, ami most már a Bookline kiadó is egyben!)

A kiadók gyakran szakosodnak, az Akadémiai kiadó szótárakra és lexikonokra, a Püski szépirodalomra, a Pagony gyerekkönyvekre, és így tovább…

Ezzel nem azt mondom, hogy te ne vágj bele a magánkiadásba, csak azt, hogy a nagy kiadóknál a regények területén vannak olyan előnyök, amik segíthetnek a hírnév elérésében. Persze azt a színvonalat el kell tudni érni, amit ők elvárnak.

Mindegy, mit gondolsz róluk, mennyire tartod őket jó írónak, most nem ez számít. A hírnév formuláját keressük, nem pedig irodalmi kritikát írunk. Oké?

Azt szokták mondani, hogy verselésből nem lehet megélni. Mégis, ha Varró Dani neve elhangzik, akkor mind tudjuk: elsősorban költő. Van néhány költő, aki valamennyire szerez bevételt a kiadványaiból, de nincsenek sokan. Ha pénzügyi oldalról nézzük, verset írni nem éri meg. Vagy mégis?

APG – ez a három betű, amire a legtöbb kismama felhördül. Anna, Peti és Gergő történetei új fejezetet írtak a magyar meseirodalomban. A könyvek szerzője a Bogyó és Babóca sorozat írója, Bartos Erika, aki ma már minden korosztálynak készített mesekönyvet, a lapozgatóstól a kiskamaszokig, sőt építészként szakkönyvei is jelentek meg. A Bogyó és Babóca márka hatalmasra nőtt, társasjátékok, ajándéktárgyak, zenei alkotások viselik a kis figurák neveit.

Pillanatnyilag Bartos Erika – Marék Veronika (Boribon) és Berg Judit (Rumini) leelőzésével – a magyar gyerekirodalom legkeresettebb szerzője, sőt a példányszámos toplisták előkelő helyén szerepel.

Frei Tamás a tévéképernyők, majd az üzleti élet világából váltott át íróvá, hatalmas sikereket halmozva. Ő a jó példa arra, hogy egy ember nemcsak egy dologgal foglalkozhat egész életén át, hanem módja van több mindenben is sikeressé válni!

Ha megnézzük a fenti neveket, azt látjuk, hogy vannak sztárok, és egyáltalán nem könnyű a helyükre bekerülni, a liga szűk és összezár. Mégsem lehetetlen bejutni az élvonalba, hiszen az utóbbi években is van, akinek nem csak egy könyv erejéig sikerült (például Oravecz Nóra).

Nézzük meg, mi a közös bennük?

Híres írók 10 sikertitka

Ahhoz, hogy te magad is jó eredményt tudj elérni, meg kell nézned a sikerkottákat, és neked is úgy kell játszanod. Nem! Ez nem azt jelenti, hogy másold le bármelyik hírességet. Egy szürke kis epigon lennél. Nem érdemes senkit másolni. Csak a saját hivatásod, saját hangod megtalálásának van értelme. A siker receptje, ha a mélyére nézünk, mindegyik szerzőnél közel azonos.

Jól írnak. Jó stílusban, úgy, ahogy azt a célcsoport érti.
Jól írás alatt nem a szépirodalmi igényességet értem, hanem azt, hogy gördülnek a mondatok. Jók a szavak egymás után. Nem szenvedés olvasni, könnyű megérteni. A szerző beszéli azt a nyelvet, amit a célcsoportja is beszél. A stílusuk természetes, a tudás, amit átadnak olyan, amire a célcsoport igényt tart. (A legtöbb szerző ezen a ponton bukik el.)
Hatást váltanak ki. És pontosan ismerik a hatás összetevőit. Fable és Leslie L. Lawrence például kivétel nélkül mindig ugyanazt a forgatókönyvet követik, még a szereplők is azonosak, a könyveiket olvasni biztonságos. Semmi váratlan nem fog érni bennünket, a jó elnyeri jutalmát, a bűnös pedig méltó büntetését. Novák Éva a női lélek rejtelmeit ismeri fel-alá, fordulatos történetei berántanak. A hatás miatt vásárolják a könyveiket.
Tudatosak. Ismerik saját magukat, saját stílusukat. Szinte minden szerzőnek vannak kevésbé termékeny korszakai, és vannak időszakok, amikor sokkal több írás születik. Írni nem lehet tanulás, önismeret és emberismeret nélkül. A jó beleérző képesség tanulás nélkül általában kevésnek bizonyul. A jó alap arra való, hogy építs rá!
Valami plusz. Egy személyes történet, a jellemző humor, egy spirituális tanulhatóság, egy társadalmi osztályhoz tartozás érzése, ami az olvasókat nemcsak a szerzővel, de egymással is összeköti. (Fable lovas, Fejős Éva kutyás és utazik, Péterfy-Novák feminista aktivista stb.)
Jól használt közösségi média elemek. Ma már minden olyan szerző, aki a felső polcokon van a bestseller listán, használja – és amennyire látni, saját maga írja és használja (!!!) – a közösségi tartalmakat. (Ez azt jelenti, hogy nem egy ügynökség írja a posztokat, hanem maga a szerző a kicsi kezével! Látszik a stíluson! De ettől még van ügynökség, aki hirdet, aki esetleg tanácsokat ad, vagy segít!)
Ingyen adott tartalmak a fizetősök mellett, afféle kóstolók. Legalább a Facebookon megjelentet olyan bejegyzéseket, amit szeret a közönség, van blogja, ahol időről időre publikál valamit. Van egy csoportja, amiben rendszeresen a valódi accountjával, vagy a rajongói profiljával tartalmakat oszt meg. Fokozatosan adagolva vezeti fel egy-egy új esemény (kiadvány, promó, találkozó stb.) érkezését.
Kulisszatitkok. Még a legvisszahúzódóbb szerzők, akik ritkán kommunikálnak, ők is elárulnak magukról kulisszatitkokat. Lehet tudni, hogy hívják Fable kedvenc lovát, mi a neve Fejős Éva kutyájának, merre járt már Lőrincz L. László, hogy néz ki Oravecz Nóra airbnb szobája…
Mindig van valami olyan titok náluk, amire a rajongók várnak, amit lebegtetnek, amiről majd később derül ki, hogy mi történik. A titok beválik itt is.
Jelenlét a sajtóban. Aki ügyes, nemcsak akkor van róla hír, ha új könyve jelenik meg, hanem két kiadvány között is hívják, kikérik a véleményét, lehozzák egy-egy írását, vagy interjúznak vele. Akire folyamatos figyelem irányul – például egy felkarolt társadalmi ügy kapcsán –, az sokkal sikeresebb lesz, mint aki teljesen visszavonultan él. Igaz ez a szaksajtóra éppen úgy, mint a regények kapcsán a bulvárra, vagy a szépirodalomra. Az író ír is. Vagyis lehet, hogy van rovata, megjelenése, kritikája, véleménye valahol, amire figyelnek a követői.
Tisztelet a rajongók felé. Ez a része talán a legnehezebb, ugyanis a közösségi csatornákon annyi a troll, mint kutyamenhelyen a bolha. Kiirthatatlanok és rettentően pimaszok. Meg tudják keseríteni az ember életét. Aki beleteszi szívét-lelkét a műveibe, szeretettel és alázattal ad, és jön egy kretén, aki leszólja őt. Nem könnyű megemészteni, még akkor sem, ha már évtizedes rutinja van az embernek. Szerencsére a legtöbb hírességet megvédik a rajongói az ilyen alakoktól.
Jobbító szándék, tisztességes tartalom. Van, amikor valaki egyetlen kiadvány erejéig lesz híres (vagy inkább hírhedt?) és felkapják, általában utána már alig emlékszik rá valaki. Ritkán lesznek az ilyen művek és az ilyen szerzők igazán sikeresek, vagy alig-alig van arra példa, hogy meg tudják ismételni. Az emberek szeretik a kalandot, az izgalmakat, de elvárják, hogy a végén győzzön a jó, akivel azonosulni lehet. Még akkor is, ha szakkönyvről van szó – a szakmailag jobb fog győzni a kevésbé jókkal szemben. A győztes az olvasó!

+1. A jó íróknak a következő könyvüket is megveszik, sőt várják, és előrendelik!

A jól írás azért van az első helyen, mert neked a jó könyv a terméked. Ha nem jó, amit és ahogy írsz, akkor lehet, hogy egy könyvedet még eladja a címe, de a másodikat már nem fogják megrendelni. Az író lakmuszpapírja az olvasó. Ő fogja jelezni, hogy az, amit írt, elég olvasmányos volt-e?

Hogyan legyél verbálkaméleon?

Mondd, hallottál már punkokat beszélgetni? És deszkásokat a téren? És programozókat? És pszichológusokat? És olyanokat, akik Nógrádból jöttek? Szegedieket, vagy vasiakat? Mérnököket? Kocsmai ivócimbiket egymás közt? Agyukat szétpiált hajléktalanokat? Két filozófus professzort egy kávézóban? Papokat, esetleg valamilyen zártabb vallási közösség tagjait?

El tudod-e képzelni, hogy beszélt egymással mondjuk két nyugatos költő? Mennyi tűz lehetett Kossuth szavaiban? Tudott-e lelkesíteni Bem apó?

Az író legalább fejben egy kicsit színész is. El kell tudnod játszani ezeket fejben! (Ha élőben is megy, még jobb.) Amikor rááll a füled, akkor a beszédből meg tudod mondani, hogy az illető vajon kicsoda, és honnan jöhetett, milyen szavakat használ, milyen szlenget beszél. Ha át tudod venni egy szubkultúra, egy népcsoport, vagy egy közösség stílusát, szlengjét, hanghordozását, akkor igazi verbálkaméleon leszel. Bele tudsz olvadni a környezetedbe és el fognak fogadni annak, akinek láttatni akarod magad. Ehhez még egy dolog kell: mélységes alázat és megértés. Az írónak értenie és éreznie kell indulat és harag nélkül, szeretet és rajongás nélkül a barátot, a szeretőt, az ellenséget, az ellenfelet, a szakírónak a konkurenciát. A jó író az érzelmek teljes skáláját ismeri. Bele kell tudnia élni magát abba is, hogy a konkurensek mennyire haragszanak egymásra, ha szakkönyvet ír, de regényíróként azt is érzi, a szeretők mennyire szeretik egymást, a féltékeny mennyire dühös is, a gyáva mennyire fél stb. Ehhez kell a színészet képessége az író megfigyelései mellé.

JÁTSSZ! Az írás játék, és a játéktól fejlődsz.
A fenti felsorolásból írj minden egyes közösség nyelvén egy rövid párbeszédet. Ha nem sikerül, akkor egy kicsit kutakodj, merülj el a neten a nyelvezetükben és menni fog. Ha még ott sem találsz semmit, akkor menj oda, ahol ők vannak, és figyeld őket, utána fog menni. Ez ilyen…

Amikor egy bizonyos célcsoportnak írsz és beszélsz (vagy épp róluk írnál, vagy beszélnél), mindenképp benne kell élned a közegükben. Azt kell látnod, amit ők, azt kell enned, amit ők, és úgy kell beszélned, ahogy ők. Miért? Mert csak akkor leszel hiteles a szemükben.

Ezt a tanácsot nagyon sokan félreértik. A stílusgyakorlat nem arról szól, hogy ugyanolyan legyél, mint bárki más, hanem arról, hogy a saját hangodon szólalj meg bárkinek a nyelvén.

Hogyan ne legyél verbálkaméleon? Találd meg a saját hangod!

A legjobb, hogyha stílusgyakorlatokat írsz. Ez ráadásul klassz játék, sőt még könnyen kaphatsz elismerést is. Nagyon sok olyan Facebook csoport van, ahol ilyen rövid kis stílusjátékokat közzétéve szórakoztathatod magad és a közönséged.

Nézzünk erre egy nagyon egyszerű példát:
A kép, amit le akarsz festeni: egy szőke lány iszik egy helyen és észrevesz egy srácot, akivel megtetszenek egymásnak. Mindennapos, unalmas klisé. De vajon hányféleképp tudod megírni?

Játssz velem, én megírok hármat, te még hármat, és máris van egy jó kis stílusgyakorlatod.

A mézszín hajú, karcsú lány félve támaszkodott a söntéspulthoz. A pult mögött álló bármixernő mosolyogva adta át neki a koktéllapot. Találomra rábökött egy élénkpiros színű ital képére. Nem volt rajta szemüveg, és nem látott jól közelre, a kontaktlencséje még nem érkezett meg, pedig már egy hete megrendelte a neten. Eljátszott a gondolattal, hogy egy erősebb kék szemszínt kölcsönző lencsét válasszon. Sosem volt elégedett a szeme színével. Kicsit fakónak érezte. Próbált nem hunyorogni. Ahogy elé tették a színpompás italt hatalmas ananászkarikával, koktélcseresznyékkel és kis, világoskék ernyővel – épp, mint a filmeken –, szórakozottan megfogta a koktélos pohár alját és ujjaival öntudatlanul játszott vele. Átnézett a pompás gyümölcskompozíció felett és megpillantott egy szemüveges srácot. Olyan volt a mosolya, akár egy filmsztáré. Félénk, mégis kihívó, sármos, mégsem ijesztően jóképű. Félénken visszamosolygott. A srác megemelte a sörét, mintegy üdvözlésként. A lány még sosem mert ilyet csinálni, de ő is megemelte a koktélját – egy cseresznyeszem lebucskázott a koktél tetejéről, végig a ruháján, olyan piros csíkot hagyva a krémszínű szöveten, mint az arca. Bénának, lúzernek és esetlennek érezte magát. Túl kevésnek ehhez a sráchoz. Felpillantott, a srác felugrott, hogy segítsen, és a pohara megbillent, a sör beterítette koptatott farmerét. Mindketten nevetni kezdtek. – Mike vagyok! – mondta a srác. Elanie épp csak suttogni tudta a nevét. Ki volt száradva a szája az izgalomtól, még sosem ismerkedett ilyen közönséges módon.

A szőke csaj a kocsmapultnál állt. Dögös volt, nem túl nagy mellekkel. Az a fajta, akit inkább feleségnek, mint egyéjszakásnak akarnál, de ha csak egyszer jön össze, sem bánkódsz túlzottan. A csaj kicsit pislogott, de jól állt neki. A kocsmáros felé nyújtott egy koktéllapot, ő pedig szórakozottan, a kép alapján rendelt és a vendégeket pásztázta. Kiszúrt egy srácot, aki már egy ideje figyelte. Ahogy a lány megkapta a trendi, sok gyümölcsös koktélt, kihívóan cirógatni kezdte a pohár alját, mintha azt várta volna, hogy a srác végre csináljon valamit. A fiú a szemüvege mögül azon gondolkodott, vajon ő elég jó lenne-e ennek a csajnak. Nem volt az a könnyen ismerkedős típus, pláne bárban nem ismerkedett még soha. Ahogy a filmeken látta, megemelte kicsit a sörét. A szőke is megemelte a koktélt. A pohár szélére polcolt giccses, túl piros ételfestékbe áztatott cseresznye elszabadult és végiggurult a bige világos ruháján. A csaj elvörösödött. A srác arra gondolt, hogy itt a lehetőség. Tényleg! Tisztára, mint a filmeken. Most ő lehet a hős és segíthet. Legyen a szőke a hősnő! Felugrott és úgy magára borította a sört, mintha bepisilt volna. Hát ez nem Hollywood, ez egy burleszk – gondolta. Felnézett és mindketten elröhögték magukat. – Mike vagyok – mondta, mert jobb nyitómondat nem jutott eszébe. – Elanie – suttogta a csaj. Meg kéne csókolni, gondolta a srác, és…
– Kis szőke ribi, hogy pislog – mutatott Peter a csajra, aki túl üzleties, bézs kisruhában lapított a pultnál. Míg a gáré tétován rábökött a felé nyújtott itallapon valami koktélra, én arra gondoltam, de nagy suttyó ez a Peter! Jó bőr volt a csaj, az a fajta, akit nem küldesz haza egy numera után, hanem kíváncsi vagy rá még reggel is. Vagy akár még másnap is. Vagy harmadnap – de ne rohanjunk annyira előre. A csaj úgy játszott azzal a giccses, feldekorált piros koktéllal, mintha valami termetes szerszámot fogott volna. Nyeltem kettőt, és ahogy felemeltem a sörömet, bepárásodott a szemüvegem. Megpucoltam, visszatettem és megemeltem a söröspoharat a szőke felé. Úgy látszik, ő is kiszúrt magának, mert viszonozta, de a kis suta egy piros meggyszemet végiggurított magán – pont a mellétől indult a folt, végig egészen az ölén. Elképzeltem az útvonalat, hogy mit is csinálnék, ha én lennék az a meggyszem. Hirtelen felugrottam, és úgy magamra borítottam azt az átkozott sört, mint aki maga alá élvezett. Na, szépen vagyunk, gondoltam, odamentem, és mivel nem akartam egyből lerohanni, épp csak bemutatkoztam: – Mike vagyok!
– Elanie – súgta a csaj elfúló hangon, én pedig elképzeltem ezt a hangot, ahogy menet közben a fülembe súg valami igazán vaskosat.

A fenti példákon látod, hogy ugyanazt az egyetlen eseményt hányféle módon, hány szemszögből, hány kis rejtett utalással és üzenettel lehet elmondani. Addig kéne ezt gyakorolnod, míg egy-egy ilyen egyszerű történetet le tudsz írni 6-7-féle nézőpontból. Ezek a fajta stílusgyakorlatok segítenek jó íróvá válnod. Még egyszer mondom: nem számít, hogy szakkönyvet, regényt, szakácskönyvet, vagy bármit is írsz. A stílusodnak kell jónak lennie. Sőt! Nem elég, ha jó vagy, hanem mindenkinél jobbnak kéne lenned. A bajnoknak.

Van egy mondás: „Bármiben is kiválónak érzed magad ezen a világon, valahol Oroszországban, vagy Kínában van egy hétéves gyerek, aki már most jobban csinálja…”

Ezt szem előtt tartva nézd magad. Mindig van hová fejlődni. A fejlődés szerencsére általában egyszerű, mert csak azt kell csinálnod, amit szeretsz. Egyre jobbá válni benne.

A siker ellenségei

Amikor elkezdesz írni valamit, elküldöd valakinek, hogy olvassa el, és az illető nem reagál rá, pedig te adnál a véleményére. Jártál már így? Ez a visszajelzés-nélküliség nagyon sok embert megállít.

A barátaink általában szívesen elolvassák, amit írunk, de szeretnek minket és nem mondanak rá valódi kritikát. A véleményük nem lesz mérvadó. Ezért sokan szeretnék, ha a könyvükről egy gyakorlott és számukra mérvadó, de nem közelről ismert ember mondana véleményt. Ezért küldik el például híres íróknak, hogy olvassák el és mondjanak véleményt.

Ne feledd, hogy könyvet, írást, anyagot olvasni bizony nem föltétlen kikapcsolódás, ha az írója ismeretlen, és akinek elküldted, az igényes. Így sokszor csak azért nem olvassa el, amit küldtél, mert amúgy jó ember, tudja, mennyi munka van egy írásművön, és nem akarja megmondani az igazat: ez egy halom tevetrágya, és gyakorold még ezt az írás dolgot, barátom! Szóval inkább bele sem olvas.

A másik ok, hogy akinek könyveket, írásokat küldünk, azok gyakran sok ilyet kapnak, és nincs sem kedvük, sem idejük a kezdők vállát veregetni, szóval nem olvassák el. A harmadik ok, hogy nem is ez a dolguk. Egy író egyáltalán nem biztos, hogy a te célközönséged fejével gondolkodik. Ha igen, akkor a konkurensed.

Ha te az egyszerű nép egyszerű fiának írsz, egyszerű mondatokat fogalmazol meg, és nem túl sok több tagmondatos sor van a könyvedben, egy irodalmi igényességű ember könnyedén fogja azt mondani: ez bizony nyelvileg pocsék. Mert hát irodalmi szemmel valóban, DE – és a DE a lényeg – annak, akinek te írsz, pont így kell fogalmazni, hogy megérthesse.

Ha most megkérdezném, hogy a fentiek alapján te olvasnád-e a regényemet, akkor az olvasók egy része közömbös maradna, egy része iszonyú lelkesen feliratkozna a regényem weboldalán az értesítőre, hogy bizony azonnal kéri, ahogy megjelenik, egy részük pedig azt mondaná: Ezt a rémes, olvashatatlan stílust soha a büdös életben nem akarom végigszenvedni. Ráadásul ilyeneket írni, hogy a „a büdös életben” – na, ez micsoda pongyolaság, milyen alpári és közönséges! Remélem, nem akarja magát szépírónak nevezni!

Tudod mit? Mindannyiuknak igaza volna. Mert nekem nem az lenne a dolgom, hogy egóra játsszak, és mindenkinél tetszést arasson, amit írok. Ráadásul ez nem egy népszerű fejezet, hiszen nem arról van benne szó, hogy csak add ki a könyved, mindegy, mekkora talicska lótrágya is az, hanem arról írok, hogy legyél igényes. Ez bizony nem olyan motiváló, mert elgondolkodtat arról, hogy amit írtál, az elég jó-e? Itt, ezen a ponton mindenki bizonytalan, ha hiszed, ha nem, én is. Persze, hogy izgulok, hogy tetsszen neked! Te pont így vagy vele, ha írsz – ugye?

Nekem az volna a dolgom, hogy azokat találjam meg, akik pont azt szeretik, amit én írok. Hú de marha egyszerű ezt mondani! Na de hogy kellene megvalósítani? Hogy csináljam?

Egyrészt a marketingről szóló fejezetekben erről részletesen lesz szó (bár nem olvastam őket, de remélem, hogy így lesz), másrészt pedig úgy csináld, hogy ne halogass.

Ha én véleményt akarnék a könyvemről, mielőtt próbaolvasásra küldeném, nem írónak adnám oda, hanem egy olyan szerkesztőnek, aki dolgozott már nagy kiadóknak és van rálátása arra, hogy mi működik. Nem az egész könyvet küldeném, hanem egy kisebb kiemelt fejezetet egy szinopszissal, és kifizetném, hogy nézze meg, alkosson róla véleményt és mondja el a javítandókat. (Erről szól az ajándékom a könyv végén.)

Ezután küldeném csak próbaolvasásra a könyvet néhány embernek.

Minek írsz te könyvet?

Mi a célod ezzel? Ha csak annyi, hogy legyen egy printelt kiadvány a kezedben, akkor hajrá! Pár darabot ma már nagyon olcsón elkészít a nyomda, és teljesült az álmod! Nem kell ezért milliókat invesztálni, sőt webshoppal, hirdetéssel és más úri huncutsággal se kell törődni. Örülj annak, hogy kipipáltál egy pontot a bakancslistádon. Általában rajtad kívül senki mást nem érdekel a fogyásjelentés.

Ha csak az a célod, hogy örömet szerezz, akkor készíts belőle annyi példányt, hogy az ismerőseidnek jusson – és ajándékozd meg őket. Nem egy költőt ismerek, aki így csinálja. 300–500 kötetet rendel, és akinek úgy gondolja, ad egy példányt. Belefér neki.

Önigazolást keresel?

Az önigazolós szerzők közt igen gyakori műfaj a mesének látszó fércművet író. A legtöbb szülő és nagyszülő mesél a gyereknek. Kedves kis meséket, melyek kettejüknek sokat érnek. A jó szülő és nagyszülő ugyanis fejből mesél. Ezek a mesék azonban a legritkább esetben állják meg a helyüket a könyvpiacon. Irodalmi szempontból csapnivalók, pedig a személyes értékük hatalmas. Az egyik gyerekkönyvkiadó szerkesztője mesélte, hogy naponta többször kapnak ilyen kaliberű mesketéket, alig győznek válaszolni a szerzőknek, hogy az írásuk nem elég jó ahhoz, hogy kiadják. Mert sokan azt hiszik, mesét írni könnyű. Mert a mese rövid és kötöttek a mesei elemek. Erre a kiadóra sok sértett nagymama haragszik.

A másik ilyen klasszikus önmegvalósító-önigazoló műfaj az önéletírás. Az ember azt gondolja, hogy az élete egy kicsit is van olyan izgi, mint egy török szappanopera, így nekilát, és a maga módján megírja a kis életét. Ami, valljuk be őszintén, rajta és a családon kívül senkit nem érdekel. Ezeket a könyveket épp elég néhány ajándékozható példányban a család és barátok számára megjelentetni. Nem kell terhelni ezzel a könyvpiacot. Súlyosbítva mindezt, gyakran idős emberek szánják magukat erre, és emlékezéseik tekervényesek, érthetetlenek és élvezhetetlenek lesznek.

A mondanivaló nélküli könyvek is ide tartoznak. Ezekre van egy szép magyar szó: szófosás. Mutatok rá példát, unalmas lesz, de kérlek, olvasd el mégis (rövid!), mert könnyen megérted, mire gondolok.

Hogyan töltsünk ki ásványvizet?
Vásároljon egy, vagy akár több palack ásványvizet. Bármely boltban kapható, ugyan a palack maga nem környezetbarát, de most ne foglalkozzunk ezzel. Vegyük tehát meg a vizet, és ha szomjasak vagyunk, akkor találjunk hozzá egy poharat. A palackot fogjuk meg, és csavarjuk le róla a kupakot. Első nyitásra nehéz lehet, de utána már könnyebben le fog jönni a palack szájáról. A palack száját emeljük óvatosan egy pohár fölé és a palackban lévő vizet annak folyatásával öntsük a pohárba úgy, hogy a pohár pereménél legyen egy ujjnyi hely. Így a vizet ivás közben nem öntjük magunkra. A palackot aztán állítsuk vissza a talpára, és a kupakot helyezzük vissza rá. A kiöntött vizet megihatjuk, megöntözhetünk vele egy virágot, vagy bármilyen vizet igénylő dologhoz használhatjuk, akár festéket is hígíthatunk vele.

Ez a stílus a szakkönyvek világában jellemző. Hosszasan és nagyon részletesen ragozza a semmit, a kicsit is hozzáértő olvasó pedig belefárad. És nem is vesz több könyvet, dühödten a sarokba vágja azt is, amit megvett – ugye ez nem célod? Akkor írj, ha van mondanivalód, ne pedig azért, hogy legyen egy új könyv, amit eladsz. Mert az becsapás. Ugye?

A regények világában is van ám bőven selejt! Regényt írni nem könnyű.

Ennek a könyvnek egyes fejezetei erről szólnak, én nem megyek bele a részletekbe. Van egy ismerősöm, aki egy olyan kiadónak tördel, amely magánkiadású könyvek terjesztésében segít. Azt meséli, hogy ezek a regények többnyire borzalmasan rosszak. A szerzői pedig kemény pénzeket fizetnek érte, hogy alkotásuk megjelenhessen, majd aztán ne vegye meg őket senki. Maximum néhány szívességi vásárló jó barát veszi meg az írásaikat. Nem egyszerűbb volna nekik is mindössze pár példányban kiadni és örülni az eredménynek?

Összegezve: Egyáltalán nem kell minden könyvet kiadni! Néha van, hogy az ember ír valamit, aztán visszaolvassa, rájön, hogy amit írt, az rossz, és beteszi a fiókba. És a legjobb, ha ott is hagyja, és ír tovább. Egyre jobbakat.

Azért mondom ezt, mert az utóbbi években a Harmonet portál 20 évvel ezelőtti cikkeit is elővettük. Emlékeztem pár cikkemre abból az időből, nagyon sokan olvasták őket, sok visszajelzést és jó értékelést kaptak, én pedig roppant büszke voltam rájuk. Nagy vidáman megnyitottam őket újra, örömmel gondolva vissza a 20 évvel ezelőtti időkre. Ezek a kezdeti írásaim annyira borzalmasan modoros, pokolian erőltetett vackok voltak, hogy majdnem elsírtam magam. Ezekre voltam én olyan büszke!? Végül persze látom, mennyit fejlődtem. Nemcsak én, de az újságírás, a könyvírás maga is.

Tanulni, gyakorlatot szerezni, egyre jobbá válni, kurzusokra, műhelygyakorlatokra menni tehát még akkor is érdemes, hogyha nem regényt írsz, hanem bármi egyéb könyvet.

Ki olvas ma könyveket?

Végezetül nézzünk egy kicsit szét a könyvpiacon. Korábbi évek (2016–2017-es esztendők, illetve néhány új KSH adat) statisztikái álltak rendelkezésre. Ezek alapján az összes eladott könyv alig több mint negyede szépirodalmi, ennek a negyednek a harmada csak a magyar, a többi valamilyen külföldi szerző könyve.

A könyvpiac az egyik legdinamikusabban alakuló terület ma a világon. Számos jogi kérdés tisztázatlan az e-könyvek illegális terjesztésétől kezdve a szerzői jogokon át a jogérvényesítési gyakorlatokig, nemzetközi szinten. Amit ma igaznak tartunk, holnap már más lesz.

A tények jelen fejezet írásának idején, 2019-ben Magyarországon:

A magánkiadások száma nő, szétszórtan jelennek meg kiadványok, melyekről nincs igazán statisztikai adat.
A nagy kiadók száma csökken, egyre kevesebb nagy könyvkiadó birtokolja a piac egyre nagyobb szeletét, ide értve a terjesztést és a könyvesboltokat is.
Évente átlag 12.000 könyv jelenik meg a piacon, ez a szám évek óta néhány százalékos csökkenést mutat. A kiadványok kevesebb, mint harmada magyar szerző munkája.
Csökken az igény a lexikonokra és más tudományos könyvekre – ezeket az adatokat könyv helyett ma már az interneten keressük.
A regényekre évről évre, folyamatosan közel ugyanannyi igény mutatkozik, de az összes megjelenő kiadvány egy picit mindig kevesebb.
A gyermekirodalom területén határozott növekedés van a könyvpiacon.
A legnagyobb bevétel a szakkönyvek piacán van, de ez a tény ne tévesszen meg senkit, mivel az összes szakma összes könyve tartozik ide, tehát nem mindegy, milyen szakmának akarunk szakkönyvet készíteni.
A magyar népesség száma csökken, és a funkcionális analfabéták száma nő, tehát maga a magyar nyelvű olvasóközönség öregszik. Az időskorúak a látásromlás, valamint a könyvek magas ára miatt egyre kevesebb könyvet olvasnak. (Ez az új könyvekre vonatkozó adat.)
Az olvasó fiatalok közt egyre többen vannak, akik eredetiben olvasnak, főleg angolul, vagy valamely más nyelven, tehát már nem csak magyar nyelven fogyasztanak könyveket.
Az egy személy által megvásárolt kötetek száma évről évre tendenciaszerűen csökken.
Növekszik az e-könyvek piaca, viszont a kalózmásolatok száma is arányosan nő. Egy, a magyarhoz hasonló apró könyvpiacon ennek hatalmas veszélyei is vannak. (A könyv egyéb fejezeteiben találhatsz trükköket rá, hogy tudod ezeket részben kivédeni.)
A magyarok szeretnek olvasni, az EU-ban a harmadik helyen állunk, ugyanis egy átlag magyar 10 percet olvas egy nap.
Az összes magyar közel 10 százaléka olvas rendszeresen könyveket. Ha ezt a számot a felnőtt lakosságra vetítjük, már egyáltalán nem lesz olyan nagyon magas ez a szám. Ha a fenti statisztikákat átgondoljuk, a 10 százalék olvasó hiába olvas viszonylag sokat, kevés új könyvre tud költeni, és amit olvas, az főleg regény, szakkönyv, vagy valamilyen mese a gyerekeknek.
Közel ötmillió magyar van, aki egyáltalán nem olvas könyvet, vagy magazint. (Itt nincs megadva korosztályi és nemi bontás.)
A nők többet olvasnak.
Európai átlagban az ezotéria, önismeret témái Magyarországon a legkeresettebbek (utánunk jön Bulgária).
Hazánkban nagy a másodkézből forgalmazott könyvek száma, az antikvár kiadványok piacáról azonban nem találtam pontos adatot.
A „Z” és az „Alfa” generációk (vagyis a legfiatalabbak) olvasási szokásai egyáltalán nem jók. Az alfák már alig vesznek könyvet a kezükbe, az információkat főleg online nyerik, a figyelmük gyenge. A statisztikák szerint a körükben vészesen nő a funkcionális analfabéták száma.
A könyvszakma összesen kb. 800.000 vásárlóból él meg, ők azok, akik évente 20.000 Ft-nál többet költenek el könyvekre.

Arról, hogy hány magyar szerző munkái jelennek meg külföldön, nincs általam ismert adat.

A fentiekből kérlek, ne arra következtess, hogy nem éri meg könyvet írnod, vagy kiadnod. Azt gondold át jó alaposan, hogy ha a te célod nem önmagad szórakoztatása, hanem bevételtermelés egy könyvből, akkor milyen buktatókra és milyen színvonal elérésére kell gyúrnod, hogy ezt meg tudd tenni.

Azon a konferencián, ahol ezt a könyvet kaptad, volt vagy ezer ember, kiállítók, előadók. Mind arról beszélnek, hogy legyél sikeres. Vagyis ez teljesen biztosan lehetséges. De mi kell hozzá, hogy abból az ezerből, aki könyvet akar írni, épp a te könyved legyen az, amit magas példányszámban vesznek? Miért pont te, hogyha a statisztikák ennyire negatívan alakulnak, és ennyire sok ember kap lehetőséget?

Ha van kitartásod;
ha van szorgalmad;
ha van tehetséged és hajlandó vagy azt kibontakoztatni;
ha van elég önbizalmad és képes vagy a leértékeléseket is helyükön kezelni;
ha van egy magasabb rendű célod azzal, hogy írsz, nem csak magadat akarod szórakoztatni;
ha van türelmed a marketinget és a többi szükséges dolgot mögé tenni;
ha időről időre meg tudsz újulni a témáidban, és ki tudsz adni egy-egy újabb könyvet;
ha van pénzügyi tartalékod, hogy ne a muszáj vezessen, amikor könyvet írsz;
ha el tudsz érni a stílusoddal és a kommunikációddal elegendő embert;

akkor bizony neked érdemes könyvet írnod. Hidd el, hogy abból az ezerből, akit a könyvírás konferencián láttál, talán az egy-két százaléknak lesz meg mindene hozzá, hogy ezt meg is valósítsa. A többiek könyve a fiókban, vagy egy elfeledett webes felületen marad, esetleg soha meg sem születik majd. Onnan tudom, mert láttam a kérdőívet, amit a konferencia előtt kiküldtek felmérni, ki milyen könyvet fog írni. Sokan még a saját művük műfajának helyes meghatározására is képtelenek voltak.

És abból a nagyon sokból, aki mégis meg tudja csinálni, lesz egy-kettő, aki kitör majd és az élvonalba jut. Hogy az te leszel, vagy más? Mik a vegytiszta siker összetevői?

Van egy mondásom, amit neked ajándékozok búcsúzóul:

„Ha sikereidért megtettél mindent, amit lehet, az mindig csak 98 százalék! Kell egy százalék, hogy Isten kacsintson rád, és egy százalék, hogy az ördög épp félrenézzen!”
Gáspár Katalin

Van öt dolog, amit meg kell tanulnunk, ha meseírásra szánjuk a fejünket.