Alcser Norbert | Kiadom a könyvemet

„Ránk szakadt a pokol” – Istvanovszki László: A Globalizált bűnözés

10 gyakori hiba, amit a kezdő írók elkövetnek

Szerző: Alcser Norbert | írás, mentorálás, szerkesztés

Karen Newcomb írást tanít, könyvet ír, szerkeszt és konferenciákat szervez íróknak. Tapasztalatai szerint ez a 10 leggyakoribb hiba, amit a kezdő írók elkövetnek.

“Egy író sem születik profinak, aki a kezdetektől mindent tökéletesen csinál az első könyvében, ezért ez a tíz hiba nem is hiba, inkább csak olyan megtanulandó dolgok, amiket mindenki el tud sajátítani, hogy ne kövesse el őket újra meg újra írás során.

1. Nem tudják, kinek írnak. A kezdő írók sokszor megdöbbennek, amikor ráébrednek, hogy igazi, hús-vér olvasóknak írják a sorokat.

2. Nincsenek tisztában a műfajokkal. Mert az rendben van, hogy regényt írunk, de azon belül specializálódni is kellene, hogy mégis, valahogy behatárolható legyen a könyv műfaja.

3. Nem elég valósághű vagy szerethető a főszereplő. Az olvasók a jól kidolgozott karaktereket kedvelik. Ehhez kapcsolódó hiba, hogy túl sok félkész mellékszereplőt írnak a történetbe, akik körülveszik a főszereplőt. Egy jól megírt karakter szinte viszi a hátán a sztorit előre.

4. Nem jó szemszögből mesélik el a történetet. Talán ezt a pontot a legnehezebb megmagyarázni. Ahelyett, hogy a szereplő fejébe bújva mesélnék el, hogy mi történik, a szerzők gyakran kívülről, egy harmadik szemszögből írnak, ami nem feltétlenül tesz jót a történetnek.

5. Nem értik, hogy az érzelmi feszültség mennyire fontos. A szereplők nem reagálnak a helyzetekre, úgy haladnak végig a lapokon, mintha semmi közük nem lenne a szituációkhoz és mintha arra várnának, hogy a konfliktusok majd megoldják saját magukat.

6. A cselekmény szerkesztése. Néha úgy tűnik egy kezdő író könyvében, mintha random egymásra dobált konfliktusokból és cselekményszálakból állna. Általában úgy indokolják, hogy azért van ez így, mert a valóságban is így történt. Gyakran esnek abba a hibába, hogy a fő történetszálat megszakítják mellékszálakkal, amik túl hosszan terelik el a figyelmet a lényegről és nem illenek a cselekmény szerkezetébe.

7. Nem értik a fejezetekre tagolást. Ha a szereplő úgy sétál át egyik fejezetből a másikba, hogy nincs a kettő között kapcsolódási pont, akkor az olvasó csalódott lehet. A fejezet vége a következő fejezet felvezetése is egyben.

8. Kihagyják a szereplő jellemfejlődését. Valamerre muszáj, hogy változzon az a főszereplő, ehhez azonban egy kidolgozott jellemre van szükség. Ahhoz, hogy értelmet kapjon a történet, valahonnan valahova el kell jutnia a főhősnek.

9. Nem kidolgozott a konfliktus. Nagyjából az idők végezetéig lehet csiszolgatni egy konfliktust.

10. Írás közben javítanak. Úgy tűnhet, hogy ez nem akkora probléma, pedig ha írás közben egy adott szakaszt máris elkezdenek átírni, az oda vezethet, hogy sosem fejezik be a könyvet. Az átírás, nagy javítás előtt mindig látni kell a teljes művet, hogy jól láthatóak legyenek a könyv gyenge pontjai, ahol tényleg ráncfelvarrás szükséges.”

A könyv első bekezdése van a legnagyobb hatással az olvasóra

Szerző: Alcser Norbert | szerkesztés

A könyv nyitányán rengeteg múlik. Nagyjából olyan, mint amikor egy dal első hangjaiból már tudjuk, hogy meg akarjuk hallgatni vagy sem. Az olvasók általában úgy választanak könyvet, hogy először megnézik a borítót, ha az tetszik nekik, akkor elolvassák a fülszöveget, majd jöhet az első bekezdés, hogy lássák, felkelti-e a történet az érdeklődésüket. Ha ez nem elég ütős, akkor nem fogják megvenni a könyvet. Les Edgerton: Hooked: Write Fiction That Grabs Readers At Page One című könyvében többek között ezt a négy kezdést nem ajánlja a történet elkezdéséhez.

Álommal

Soha ne kezdd úgy, hogy cselekménybe csöppen az olvasó, aztán kiderül, hogy a főhős csak álmodta az egészet. Mélységes csalódást okozol az olvasónak. Ugyanígy, emiatt ne fejezz be úgy könyvet, hogy minden, ami történt benne, csak egy szereplő álma volt, hacsak nem szeretnéd, hogy random dühös idegenek megdobáljanak Lego katonákkal, mert átverve érzik magukat a könyv elolvasása után.

Csörgő ébresztőórával

Ne kezdd úgy a könyvet, hogy a főhős épp az ébresztőóra csörgésére ébred, vagy valaki felrázza álmából, esetleg egy cuki madárka csiripel az ablakában, hogy arról már ne is beszéljünk, amikor a reggeli napsugár simogatja az arcát. Ez ugyanis arra utal az olvasónak, hogy valószínűleg kénytelen lesz végigolvasni, ahogy a szereplő felkel, reggelizik, köszönti a gyerekeit ésatöbbi. Feldereng előtte, hogy órák is eltelhetnek az életéből, mire megérkezik a könyv a cselekményhez. Órák, amiket nem akar elpazarolni.

Az egyetlen rosszabb dolog az ébresztőóránál, amikor a szereplő kinyúl, lecsapja és megjegyzi magában, hogy “Elkéstem!” Ettől minden intelligens olvasó ideges lesz, mert milyen ember az, aki úgy állítja be az ébresztőjét, hogy az későn csörögjön, majd még meg is lepődik rajta, hogy el fog késni.

Túl kevés párbeszéd

Riasztó az olvasók számára, ha nincs az első pár oldalon párbeszéd. Felrémlik előttük, hogy oldalakon keresztül leírást leírás után kell olvasniuk, vagy hogy csak monologizálásból fog állni az egész könyv, és már teszik is vissza a polcra. Azaz úgy érzik, hogy csak unatkoznának a könyv olvasása közben.

Párbeszéddel kezdés

Eléggé elterjedt és népszerű volt régen, hogy párbeszéddel indították a történetet – a Tom Sawyer kalandjaiban milyen jó is volt az! -, de mára erőltetetté vált. Az a baj bele, hogy az olvasó még semmit sem tud a szereplőkről, ami azt jelenti, hogy ahogy sorról-sorra olvassa a párbeszédet, fogalma sincs, hogy ki beszél, kihez beszél és egyáltalán, miről van szó. Emiatt egy kicsit előre kell lapoznia a könyvben, hogy értelmet nyerjen a párbeszéd, majd mikor képbe kerül, vissza kell mennie a párbeszédhez, hogy kontextusba tudja helyezni. Nem akarhatod, hogy úgy érezze, vesztegeti az idejét. A cél az, hogy elég információval lásd el az olvasót ahhoz, hogy ne kelljen megállnia és töprengenie azon, hogy mi történik a történetben. Ezzel csak megakasztanád abban, hogy elmerüljön teljesen az általad létrehozott világban.